Láthatatlan veszély. (1.rész)

-Alig várom, hogy végre Szöulba érjünk. -fogtam meg szerelmem kezét.
-Már mindjárt oda értünk, Sarang. -mosolyodott el.
Busanból az út egész Szöulig borzasztó hosszúnak tűnik, főleg úgy, hogy autóval indultunk el. De a szerencsém az, hogy a párommal vagyok, igy kevésbé unalmas az út. Byun Baekhyun, Korea egyik leghiresebb modell cégénél dolgozik. Ott ismerkedtem meg vele. Mára már mind a ketten modellkedéssel foglalkozunk. Egy évvel idősebb, magas, barna hajú, mindig mosolygós fiú. Ő az első szerelmem. Már lassan két éve együtt vagyunk és ez alatt az idő alatt éreztem magam a legboldogabbnak.
A Szöuli utazásunk nem véletlen. Már jópár hónapja nem láttam az arra élő tizenkilenc éves öcsémet. A korkülönbség köztünk elég kevés ugyanis én huszonkettedik életévemet töltöttem be, ami lássuk be nem sok. Mindig is szoros volt köztünk a kapcsolat. Bármikor segitettünk a másiknak ha baj volt. Jó gyerek volt ő, azonban egy pár évvel ezelőtt nem mondhattam ugyanezt róla. Egyik napról a másikra komoly problémái lettek az alkohol és a drogok hatására. Erősen függővé vált. Abban az időben voltam talán a legjobban egyedül. Mindigis jóban voltam kisöcsémmel, de amikor jóformán azt sem tudta melyik világon jár, hiába beszéltem hozzá, semmit sem értett szavamból. Bandákba keveredett, aminek következtében rendszeresen jártam a kórházakat és a rendőrséget. Egyik éjszaka józanon és tiszta fejjel ért haza. Meglátta az akkori állapotomat és közeledni kezdett felém. Abban az időben rengeteget sirtam miatta. Nem tudtam feldolgozni azt, hogy Taehyung, az egyetlen kisöcsém, aki a legfontosabb számomra ilyen állapotba került... Amikor rámpillantott és belenézett kisirt szemeimbe megfogadta, hogy többet sosem fog az alkoholhoz és a kábitószerhez nyúlni. A segitségemet kérte. Ekkor döntöttem úgy, hogy elmondom Baekhyunnak is mi folyik itt. Habár még nem voltunk együtt, megbiztam benne. Az édesapja olyan emberekkel foglalkozott akik hasonló problémákkal szenvednek, mint Taehyung. Nagy kő esett le a szivemről, amikor Baekhyun beszélt az édesapjával, és még nagyobb, amikor öcsém beleegyezett, hogy ebbe a "kórházba" lakjon amig jobban nem lesz. Minden szabadidőmet arra forditottam, hogy amiben csak lehetett segiteni tudjak. Borzasztó érzés volt azt látni, hogy Taehyung szenved a drogok iránti szenvedély után, én pedig tehetetlenül végig kellett nézzem. Sokszor fordult meg a fejében, hogy nem folytatja tovább a rehabilitációt, de akkor mindig öntöttem bele némi erőt azzal, hogy ott leszek neki és együtt meg tudjuk csinálni. Igy nem adta fel. Küzdött! Habár mint fizikai, mint mentális fájdalommal járt, fél év után az orvos büszkén jelentette ki, hogy Taehyung megcsinálta! Végleg feladta az alkohol és a drog utáni szenvedélyét. Csodálatos érzés volt azt látni, hogy az öcsémnek végre mosoly jelent meg az arcán. Nem feszeng, ha ideges. Nem ordibál, értelmesen válaszol és figyel a kérdésekre.
Már több mint két éve véget ért ez az időszak. Ez alatt az évek alatt talált magának egy barátnőt, akivel meglátásom szerint igencsak jól kijönnek. Kedves lány, jóban vagyok vele. Rendes volt, ezért is mertem otthagyni és elmenni Szöulból egészen Busanig. Taehyung és Baekhyun is mondhatni legjobb barátok.
Szerelmem segitett a költözésben, majd pár héttel később ki is alakult a kapcsolatunk. Mindigis őszinte és szavakimondó ember volt, igy akkor sem habozott amikor megkérdezte, hogy szeretnék-e a barátnője lenni. Az érzésem iránta kölcsönös volt, igy természetesen igent mondtam. A kapcsolatunk már az elejétől jól működött. Habár mindig én kezdtem el vitatkozni vele szinte minden értelmetlen dolgon, ő volt az első aki bocsánatot kért tőlem. Olyankor szégyeltem talán a legjobban magam. A zavarba hozás megy mégis neki a legjobban. Akár egy mondattal vagy egy pillantással is olyan helyzetbe tud hozni, hogy köpni-nyelni nem tudok. Viszont a romantikában sincs hiánya. A leggyönyörűbb helyekre vitt el az elmúlt két évben. Álmomban sem gondoltam volna, hogy eljúthatok ilyen csodás országrészekre, méghozzá a szerelmemmel együtt... Páratlan kedvesség van benne. Mindenkinek próbál segiteni amiben csak tud. Csodálom, hogy ennyi szeretet és akaraterő van benne. Számomra Baekhyun egyszerűen tökéletes!
Gondolataimat egy velünk szembe jövő autó zavarta meg ami jobbra-balra kanyarodott az út közepén. Megrémülve néztem rá kedvesemre aki idegesen próbálta elkerülni a felénk irányuló autót. A kocsik féke fülsüketitően visitottak, majd szélsebesen egymásnak ütköztek. Elvéve kezemet fejemtől, csupa véres testemmel Beakhyun felé fordultam aki mozdulatlanul ült a kormány előtt. Könnyeim záporesőként kezdtek hullani. Ujjaimat összekülcsoltam övéivel, majd szólogatni kezdtem, de nem válaszolt. Testemből végleg kiszállt az erő, s eszméletemet elvesztve borultam szerelmem vállára...